Ebben a cikkben megismerheti a vese kezelését az I., II. és III. szakaszban. A veserák akkor alakul ki, amikor a vese rendellenes sejtjei kontrollálatlan módon osztódnak és növekednek. A veserák leggyakoribb tünete a vér a vizeletben.
A veserák értékelése 4 szakaszban történik. A rák stádiuma megmutatja, mekkora, és milyen messzire terjedt el. A rák stádiuma segít orvosának eldönteni, hogy milyen kezelésre van szüksége.
stádiumú veserák kezelése
Az I. stádiumú vesesejtes rákban (RCC) szenvedő betegek elsődleges rákja kisebb, mint 7 centiméter (körülbelül 3 hüvelyk). A rák a vesében található, és nem terjedt át a nyirokcsomókra vagy távoli helyekre.
Az I. stádiumú veserákban szenvedő betegek a rák műtéti eltávolításával gyógyíthatók. Egyes esetekben azonban a betegeknek azt javasolják, hogy „figyeljenek és várjanak”, vagy „aktív felügyeletet végezzenek”. Az aktív megfigyelés során az alacsony kockázatú rákot időszakos képalkotó vizsgálatokkal követik, és sebészeti beavatkozást alkalmaznak, ha a rák növekedési jeleket mutat.
A részleges nefrektómia (amely csak a rák eltávolítása és a normál szövet egy kis határa) a standard kezelés a legkisebb (4 centiméternél kisebb átmérőjű) veserák esetében. A rák méretétől és a második vese működésétől függően egyes sebészek radikális nefrektómiát (a teljes vese eltávolítását) javasolhatják. A részleges nefrektómia azonban ugyanolyan hatékonynak tűnik, mint a radikális nefrektómia, és megőrzi a veseműködést. A klinikai vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy az I. stádiumú veserákos betegek 75-96%-a csak műtéttel gyógyítható.
stádiumú veserák kezelése
A II. stádiumú vesesejtes rákban szenvedő betegek elsődleges rákja nagyobb, mint 7 centiméter (körülbelül 3 hüvelyk). A rák a vesére korlátozódik, és nem terjedt át nyirokcsomókra vagy távoli helyekre.
A II. stádiumú veserákban szenvedő betegek a rák műtéti eltávolításával gyógyíthatók. A radikális nefrektómia (a teljes érintett vese eltávolítása) az ilyen méretű rákos megbetegedések szokásos kezelése. Azonban csak a rák és a normál szövet egy kis határának eltávolítását, a részleges nephrectómia néven ismert eljárást értékelik a nagyobb, sebészetileg hozzáférhető daganatok kezelésében. A klinikai vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy a II. stádiumú veserákos betegek 63-95%-a önmagában műtéttel gyógyítható.
Radikális nephrectomia: A II. stádiumú vesesejtes rák műtétje a történelem során a teljes érintett vese és a hozzá kapcsolódó mellékvese eltávolítását jelentette, ezt az eljárást radikális nefrektómiának nevezik. A kevésbé invazív műtétek tökéletesítése folyamatban van, és sok beteg számára választható lehet.
Egyes esetekben előfordulhat, hogy a mellékvesét nem kell eltávolítani. A mellékvesék olyan összetett szervek, amelyek az aggyal együttműködve fontos hormonokat termelnek és szabályoznak, beleértve az adrenalint a fizikai és érzelmi stressz kezeléséhez, a kortikoszteroidokat a gyulladás visszaszorítására és a kortizolt, amely szabályozza a szervezet zsír-, fehérje- és szénhidrátfelhasználását.
A kutatók arról számoltak be, hogy azok a betegek, akiken átestek a nefrektómián, de nem távolították el a mellékvesét, addig maradtak életben, mint a mellékvese eltávolításával járó nefrektómián átesett betegek, és nem volt nagyobb a posztoperatív szövődmények kockázata.
stádiumú veserák kezelése
Bár a III. stádiumú veserák mérete változó, a rák egyetlen nyirokcsomóra való terjedésének meghatározó jellemzője. A rák átterjedhetett a közeli erekre is – beleértve a vesevénákat vagy a vena cavát –, de nem terjedt el a test távoli részeire.
A III. stádiumú veserák kezelése jellemzően az érintett vese, az érintett nyirokcsomók és bármely más rák eltávolítására irányuló műtétből áll, amely a vese közelében terjedhetett, valamint a kapcsolódó mellékvese és zsírszövet. Ezt a műtétet radikális nefrektómiának nevezik. A klinikai vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy a III. stádiumú vesesejtes rákos betegek 38-70%-a önmagában műtéttel gyógyítható. A III. stádiumú betegeknél azonban a rák a vesén kívülre terjedt, és a betegeknél nagyobb a rák kiújulásának kockázata.
Részleges nephrectomia (nefronmegtakarító műtét)
Csak a rák és néhány környező egészséges szövet eltávolítása – ezt az eljárást részleges nefrektómiának nevezik – ma már a kisméretű veserák kezelésének standardja. Ennek a megközelítésnek az előnyei a rövidebb kórházi kezelési és gyógyulási idő, és ami fontos, a veseműködés megőrzése, ami különösen értékes azoknak a betegeknek, akiknek már rossz a veseműködése, vagy csak egy vese van. Az érintett vese megőrzése abban az esetben is értékes, ha a rák a másik vesében kiújul.
Ennek a megközelítésnek az előnyeit és biztonságosságát ismételten bizonyították a T1a stádiumú veserákban szenvedő betegek kezelésében, amely 4 centiméternél kisebb átmérőjű rákként definiálható.
A részleges nephrectomia szintén életképes kezelési lehetőségnek tűnik a T1b stádiumú (4-7 centiméter átmérőjű) rákos betegeknél, ha a rákot körülvevő megfelelő mennyiségű normál szövet eltávolítható. Kimutatták, hogy a részleges nephrectómiával kezelt ilyen rákos betegek olyan sokáig élnek, és hasonló rákmentes időtartamot élnek át, mint a radikális nefrektómiával kezelt betegek.
A megállapítások megerősítését célzó hosszabb nyomon követés azonban folyamatban van. Azoknál a betegeknél, akiknél központibb elhelyezkedésű T1b stádiumú rákos vagy több daganat van, a radikális nefrektómia jobb megoldás lehet.
Laparoszkópos műtét
A laparoszkópos műtét egy olyan technika, amely kevésbé kiterjedt és invazív, mint a hagyományos, nyitott műtét. A veserák laparoszkópos műtétje során a sebész kis, egy centiméteres bemetszéseket végez a hasban és az oldalán. A sebész ezután behelyez egy nagyon kicsi csövet, amelyben egy videokamerát tartanak, amely élő képet hoz létre a páciens testének belsejéről. Ez a kép folyamatosan megjelenik a televízió képernyőjén, így a sebészek a képernyőt figyelve elvégezhetik a teljes műtétet.
Mind a radikális, mind a részleges nephrectomia elvégezhető laparoszkópiával. Radikális nephrectomia esetén a bemetszést megnagyobbítják, hogy lehetővé tegye a vese áthaladását. A szövetek egy kis részét részleges nefrektómiával távolítják el, és a bemetszés kicsi maradhat.
Laparoszkópos radikális nephrectomia
Ez a technika a nyílt műtét alternatívájaként jelent meg kisebb (8 centiméternél kisebb átmérőjű), lokalizált veserák kezelésében. Úgy tűnik, hogy a laparoszkópos módszerrel kezelt betegeknél a kezelés után 5-10 évvel nincs nagyobb kockázat a rák kiújulására, mint a nyílt radikális nephrectómiával kezelt betegeknél. A két megközelítésről is kimutatták, hogy hasonló túlélést eredményez. Azonban a laparoszkópos radikális nefrektómiára jelölt betegek részleges nefrektómiával is jól járnának. A laparoszkópos radikális nephrectomia előnyeit (rövidebb kórházi tartózkodás és gyorsabb felépülés) egyensúlyban kell tartani a részleges nephrectomia előnyével, amely jobb, hosszú távú veseműködést biztosít.
Laparoszkópos részleges nephrectomia
Úgy tűnik, hogy ez a technika a hagyományos nyitott részleges nefrektómiához hasonló eredményeket biztosít. Egy 100, 3,1 cm-es átlagos rákméretű, laparoszkópos műtéten átesett beteg bevonásával végzett klinikai vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a kezelés után minden beteg túlélte a rák kiújulásának bizonyítékát legalább három és fél évig. A laparoszkópos részleges nefrektómia speciális technika, és csak olyan sebész végezheti el, aki jártas ebben az eljárásban.
Adjuváns terápia
Az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatósága egy kezelést hagyott jóvá olyan felnőtt betegek adjuváns kezelésére, akiknél nagy a kockázata a nefrektómia utáni recidiváló RCC kialakulásának.
A Sutent (szunitinib-malát) gyógyszer jóváhagyása egy többközpontú, klinikai vizsgálaton alapult, amelyben 615, magas kockázatú RCC-ben szenvedő beteget sebészi nephrectómiával kezeltek, majd további kezelésben részesültek vagy Sutenttel naponta egyszer, 4 hétig, majd 2 alkalommal. hét szünet, vagy nincs további terápia, és közvetlenül összehasonlítható. A Sutent-et szedő betegek átlagos túlélési ideje rák kiújulása nélkül 6,8 év volt, szemben a kiegészítő kezelésben nem részesülők 5,6 évével. A Sutent az első olyan gyógyszer, amelyet nagy kockázatú vesesejtes rák műtét utáni használatra engedélyeztek.
Stratégiák a vesesejtes rák kezelésének javítására az I., II., III. stádiumban
A hatékonyabb rákkezelések kifejlesztése megköveteli, hogy új és innovatív terápiákat értékeljenek a rákos betegek körében. A klinikai vizsgálatok olyan tanulmányok, amelyek új gyógyszerek vagy kezelési stratégiák hatékonyságát értékelik. A vesesejtes rák kezelésének javítását célzó aktív kutatási területek a következők:
Adjuváns terápia: A rák kiújulhat a műtéti kezelést követően, mert kis mennyiségű rák már a vesén kívül is elterjedt a rák műtéti eltávolítása előtt. Jelenleg a becslések szerint a korai stádiumú rákos megbetegedések 20-30%-a kiújul a műtétet követő három éven belül. A kiújulás leggyakrabban a tüdőben fordul elő.
A műtét utáni szisztémás terápiával végzett kezelést adjuváns terápiának nevezik. A múltban a sugárterápiával, kemoterápiával vagy immunterápiával kiegészített adjuváns terápia nem bizonyult hatékonynak, ha műtét után alkalmazzák. Az áttétes vesesejtes rák kezelésében használt újabb precíziós rákgyógyszereket és immunterápiákat azonban a korai stádiumú betegségben szenvedő betegek adjuváns terápiájaként értékelik; a betegeknek meg kell beszélniük orvosukkal az új adjuváns terápiákat értékelő klinikai vizsgálatban való részvétel kockázatait és előnyeit.
Rádiófrekvenciás abláció: A rádiófrekvenciás abláció egy minimálisan invazív technika, amely hőt használ a rákos sejtek elpusztítására. A rádiófrekvenciás abláció során CT-vizsgálat, ultrahang vagy laparoszkópia irányítása mellett egy elektródát közvetlenül a rákban helyeznek el. Az elektróda nagyfrekvenciás rádióhullámokat bocsát ki, intenzív hőt hozva létre, amely elpusztítja a rákos sejteket.
A rádiófrekvenciás abláció ígéretes technikának tűnik a kisméretű (4 centiméternél kisebb átmérőjű) veserákos betegek kezelésében, akik nem alkalmasak műtétre. A klinikai vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy két évvel a műtét után a rák kiújulása a betegek kevesebb mint 10%-ánál fordult elő. A nagyobb (3 centiméternél nagyobb) daganatok kezelése nagyobb kihívást jelent ezzel a megközelítéssel, és később hajlamosabbak a kiújulásra.
Krioabláció: A krioabláció egy kevésbé invazív technika, amely rendkívül hideg hőmérsékletet használ a kis rákok „lefagyasztására”. Az 5,0 cm-nél kisebb átmérőjű rákos betegeknél a krioabláció ígéretes megközelítésnek tűnik a rák eltávolításában. A krioabláció előnyeinek megerősítéséhez azonban hosszú távú kutatásra van szükség.
Discussion about this post