A medencei fájdalom hasi fájdalommal általában a reproduktív, húgyúti vagy emésztőrendszert érintő állapotok okozzák. Gyakori okok közé tartoznak a nőgyógyászati problémák, mint például az endometriózis, a petefészekciszta vagy a medencei gyulladásos betegség, a gyomor-bélrendszeri problémák, mint például az irritábilis bél szindróma vagy a vakbélgyulladás, valamint a húgyúti fertőzések. Mivel sok betegség okozhatja ezt a két tünetet, fontos az orvosi vizsgálat a pontos ok megállapításához.
Gyakori állapotok, amelyek medencei fájdalmat és hasi fájdalmat okoznak
Nőgyógyászati okok (nőknél)
1. Endometriózis
Az endometriózis a méhnyálkahártyához hasonló szövet növekedése a méhen kívül (a petefészkeken, a petevezetéken, a medence nyálkahártyáján). Ez a szövet reagál a hormonokra, és helyi gyulladást, hegesedést és fájdalmat okoz.
Az endometriózis a reproduktív korú nők körülbelül 7%-ánál fordul elő. A diagnózis késedelme gyakori.
Az endometriózis tipikus tünetei: fájdalmas menstruáció, mély fájdalom szex közben, krónikus medencei fájdalom, néha bél- vagy hólyag tünetek és meddőség.
Diagnózis: Az endometriózist a kórelőzmény, a fizikális vizsgálat, a képalkotó vizsgálatok és néha műtéti beavatkozás kombinációjával diagnosztizálják. Az orvosok általában a medencei fájdalom és a fájdalmas menstruáció tüneteinek megbeszélésével kezdik, majd medencei vizsgálatot végeznek az eltérések ellenőrzése érdekében. A képalkotó vizsgálatok, mint az ultrahang vagy az MRI, segíthetnek a ciszták vagy elváltozások azonosításában, de nem tudják véglegesen megerősíteni a betegséget. A legmegbízhatóbb módszer a laparoszkópia – egy minimálisan invazív műtét, amely lehetővé teszi a méhen kívüli endometriumszövet közvetlen megtekintését és biopsziáját.
Kezelés: Az endometriózist gyógyszerekkel, műtéttel vagy ezek kombinációjával kezelik. A hormonális terápiák, mint például a fogamzásgátló tabletták, a progesztinek vagy a GnRH agonisták, segíthetnek csökkenteni vagy megállítani az endometriumhoz hasonló szövet növekedését és enyhíteni a fájdalmat. A fájdalomcsillapítók, például a nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek gyakran használatosak a kellemetlen érzés kezelésére. Súlyosabb esetekben minimálisan invazív műtétet végezhetnek az endometriózis szövet eltávolítására vagy csökkentésére, ritka esetekben pedig méheltávolítás is szóba jöhet.
2. Medencei gyulladásos betegség
A medencei gyulladásos betegség a felső nemi szervek (méh, petevezetékek, petefészkek) fertőzése, amelyet általában nemi úton terjedő baktériumok (klamídia, gonorrhoea) vagy vegyes hüvelyi organizmusok okoznak. A fertőzés gyulladást, fájdalmat, hegesedést okoz, és károsíthatja a termékenységet.
Ez a betegség a szexuálisan aktív nők körülbelül 4%-ánál fordul elő.
Diagnózis: A medencei gyulladásos betegséget elsősorban a tünetek klinikai értékelése alapján diagnosztizálják, mint például medencei fájdalom, rendellenes hüvelyi váladék, láz és fájdalom a medencei vizsgálat során. Az orvosok laboratóriumi vizsgálatokat is alkalmazhatnak a nemi úton terjedő fertőzések, terhességi tesztek és képalkotó vizsgálatok, például ultrahang segítségével, hogy kizárják más betegségeket. Mivel ez a betegség nehéz megerősíteni, a diagnózis gyakran a klinikai eredmények és más okok kizárásának kombinációján alapul.
Kezelés: A medencei gyulladásos betegséget antibiotikumokkal kezelik, amelyek a fertőzésre hatnak, és gyakran fedezik a gyakori nemi úton terjedő baktériumokat, mint a chlamydia és a gonorrhoea. A szexuális partnereket is meg kell vizsgálni és kezelni kell, hogy megelőzzék az újbóli fertőzést. Súlyos esetekben kórházi kezelésre vagy műtétre lehet szükség, ha tályogok alakulnak ki, vagy a tünetek nem javulnak.
3. Petefészekciszta, petefészekcsavarodás és méhen kívüli terhesség
– Petefészekciszták: A petefészekciszták folyadékkal teli hólyagok, amelyek a petefészkeken vagy azok belsejében alakulnak ki, gyakran ártalmatlanok, de néha tüneteket okoznak. A petefészekciszták gyakoriak, különösen a reproduktív korban, és sok ciszta kezelés nélkül is magától felszívódik.
Bár a legtöbb ciszta fájdalommentes, egyes ciszták medencei fájdalmat, puffadást vagy szabálytalan menstruációs ciklust okoznak.
A petefészekcisztákat gyakran medencei vizsgálat vagy képalkotó vizsgálatok, például ultrahang segítségével fedezik fel, amelyek segítségével meg lehet határozni a ciszta méretét, típusát és azt, hogy folyadékkal töltött vagy szilárd. Bizonyos esetekben az orvosok vérvizsgálatok vagy laparoszkópia segítségével további vizsgálatokat végezhetnek a cisztán.
A kezelés a ciszta méretétől, típusától és tüneteitől függ. A kicsi, funkcionális ciszták csak megfigyelést igényelnek, míg a nagyobb vagy tartós ciszták gyógyszeres kezelést vagy műtéti eltávolítást igényelhetnek. A fájdalomcsillapítás és a hormonális fogamzásgátló gyógyszerek szintén segíthetnek megelőzni új ciszták kialakulását. A legtöbb petefészekciszta jóindulatú, de a rendszeres ellenőrzések fontosak a komplikációk, például a ciszta repedése vagy a petefészek csavarodása kizárása érdekében.
– Petefészekcsavarodás: A petefészekcsavarodás olyan orvosi vészhelyzet, amikor a petefészek a tartószalagok körül csavarodik, elzárva a vérellátást.
Ez az állapot gyakran petefészekcisztákhoz vagy daganatokhoz kapcsolódik, amelyek nehezebbé és csavarodásra hajlamosabbá teszik a petefészkét. A tünetek általában hirtelen jelentkeznek, és súlyos alsó hasi fájdalmat vagy medencei fájdalmat, hányingert, hányást és néha lázat is magukban foglalnak.
A diagnózist általában Doppler-képalkotással végzett medencei ultrahangvizsgálattal állapítják meg, amely segít a petefészek vérellátásának értékelésében.
A kezelés sürgős műtéti beavatkozást igényel, általában laparoszkópos műtétet, hogy a petefészek csavarodását megszüntessék és a véráramlást helyreállítsák. Súlyos esetekben, amikor szöveti károsodás következett be, a petefészek eltávolítása lehet szükséges. A petefészek végleges elvesztésének megelőzése és a termékenység megőrzése érdekében a gyors beavatkozás kritikus fontosságú.
– Méhen kívüli terhesség: Méhen kívüli terhesség akkor alakul ki, amikor a megtermékenyített petesejt a méhen kívül, leggyakrabban a petevezetékben fészkelődik be. Ez az állapot veszélyes, mert a petevezeték nem képes eltartani a növekvő embriót, és a szakadás életveszélyes vérzést okozhat.
A tünetek gyakran magukban foglalják az éles hasi fájdalmat vagy medencei fájdalmat, hüvelyi vérzést, szédülést vagy belső vérzés okozta vállfájdalmat. A diagnózist vérvizsgálattal állapítják meg, amelynek során megmérik a terhességi hormon (hCG) szintjét, valamint transzvaginális ultrahanggal lokalizálják a terhességet.
A kezelés a súlyosságtól függően magában foglalhatja a sejtek növekedését gátló metotrexát vagy más gyógyszerek szedését, illetve a méhen kívüli szövet eltávolítását célzó műtéti beavatkozást. Azonnali orvosi ellátás elengedhetetlen, mivel a méhen kívüli terhesség nem folytatódhat normálisan, és kezelés nélkül halálos kimenetelű lehet.
4. Méhmióma (leiomyoma)
A méhmióma a méh hormonok által vezérelt jóindulatú izomdaganata. Tömeghatásuk révén medencei nyomást, alhasi fájdalmat, erős vérzést és vizelési vagy bélrendszeri tüneteket okozhatnak.
A miómák nagyon gyakoriak. A nők jelentős hányada középkorára miómával él, és a miómás nők körülbelül egyharmada tüneteket tapasztal.
A méhmióma általában medencevizsgálattal és képalkotó vizsgálatokkal, például ultrahanggal diagnosztizálható, amelyek segítségével megerősíthető a jelenléte és megmérhető a mérete. Néha további vizsgálatokra, például MRI-re vagy laboratóriumi vizsgálatra van szükség más betegségek kizárásához.
A kezelés a miómák tüneteitől, méretétől és elhelyezkedésétől függ. A kicsi, tünetmentes miómák nem igényelnek kezelést, míg a nagyobb vagy tüneteket okozó miómák hormon- és vérzéscsökkentő gyógyszerekkel kezelhetők. A sebészi beavatkozások között szerepel a miomektómia (a miómák eltávolítása a méh megőrzése mellett) vagy a hiszterektómia (a méh teljes eltávolítása), valamint a minimálisan invazív eljárások, mint például a méh artéria embolizációja, amelyekkel a miómák mérete csökkenthető. A kezelés választása a beteg életkorától, termékenységi céljaitól és a tünetek súlyosságától függ.
Gyakori gasztrointesztinális okok
1. Vakbélgyulladás
A vakbél elzáródása (fekális kő, limfoid hiperplázia, ritkábban tumor) bakteriális elszaporodáshoz, gyulladáshoz és perforáció kockázatához vezet.
Tipikus tünetek: a köldök körüli fájdalom, amely a jobb alsó hasüregbe sugárzik, hányinger vagy hányás, láz, emelkedett fehérvérsejtszám.
Diagnózis: klinikai vizsgálat és vérvizsgálat; bizonytalan esetekben ultrahang vagy CT vizsgálat a megerősítéshez.
Kezelés: a standard kezelés a műtéti eltávolítás (vakbélműtét). Kiválasztott, szövődménymentes esetekben antibiotikumok adása is lehet megoldás, gondos utánkövetés mellett. Az azonnali kezelés elkerüli a perforációt és a hashártyagyulladást.
2. Diverticulitis
A diverticulitis a vastagbél falában kialakuló kis zsebek (divertikulumok) gyulladása vagy fertőzése. Ez a betegség gyakran éles hasi fájdalmat okoz, általában a bal alsó oldalon, lázzal, hányingerrel vagy a székletürítési szokások megváltozásával együtt. A diverticulitis gyakori az idősebb felnőttek körében.
A diagnózist általában fizikális vizsgálattal, vér- és vizeletvizsgálattal, és legfőképpen CT-vizsgálattal állapítják meg, amely feltárhatja a gyulladt divertikulákat vagy a tályogokhoz hasonló szövődményeket.
A kezelés a súlyosságtól függ. Az enyhe eseteket pihenéssel, folyékony étrenddel és antibiotikumokkal lehet kezelni, míg a súlyosabb vagy bonyolultabb esetek kórházi kezelést, intravénás antibiotikumokat vagy akár műtétet is igényelhetnek. A visszaesés megelőzése érdekében gyakran ajánlják az életmód megváltoztatását, például a magas rosttartalmú étrendet.
3. Gyulladásos bélbetegség és irritábilis bél szindróma
– Gyulladásos bélbetegség (Crohn-betegség és fekélyes vastagbélgyulladás): Ez a krónikus gyulladásos betegség hasi fájdalmat, hasmenést, vérzést és szisztémás tüneteket okoz. A diagnózist vérvizsgálatok, székletvizsgálatok, kolonoszkópia biopszia és képalkotó vizsgálatok segítségével állapítják meg. A kezelés gyulladáscsökkentő gyógyszerek, immunszuppresszáns gyógyszerek és biológiai gyógyszerek alkalmazását foglalja magában.
– Irritábilis bél szindróma: Ez egy funkcionális bélrendellenesség, amelynek tünetei a székletürítéssel kapcsolatos visszatérő hasi fájdalom. Ez a szindróma az országunk lakosságának körülbelül 10%-ánál fordul elő. Az irritábilis bél szindrómát a tünetek, a kórelőzmény és a fizikális vizsgálat alapján diagnosztizálják, a vizsgálatokat főként más betegségek kizárására használják. Az orvosok gyakran alkalmazzák a Római kritériumokat, amelyek szerint legalább három hónapig hetente legalább egy nap visszatérő hasi fájdalomnak kell lennie, valamint a székletürítés szokásainak vagy a széklet konzisztenciájának változásának. A kezelés a tünetekre irányul (étrend-változtatások, például alacsony FODMAP-tartalmú étrend, rostmódosítás, görcsoldó gyógyszerek, hashajtók vagy hasmenésgátlók, valamint pszichológiai terápia).
A húgyutak és a vesék okozta okok
1. Húgyúti fertőzés és pyelonephritis
A hólyag vagy a vesék bakteriális fertőzése (leggyakrabban E. coli) alsó hasi fájdalmat vagy suprapubikus fájdalmat, dysuriát, vizelési sürgősséget, és néha hátfájást és lázat okoz, ha a vese is érintett. A húgyúti fertőzés nagyon gyakori, különösen a nőknél.
A húgyúti fertőzést általában vizeletvizsgálattal diagnosztizálják, amely során baktériumokat, fehérvérsejteket vagy vörösvérsejteket keresnek, és néha vizelettenyésztéssel is megerősítik. Bizonyos esetekben, ha a fertőzés visszatérő vagy bonyolult, képalkotó vizsgálatot vagy cisztoszkópiát alkalmazhatnak. A kezelést általában antibiotikummal végzik, amelyet a baktériumok típusának és a fertőzés súlyosságának függvényében választanak ki, és fájdalomcsillapító gyógyszert is kaphat. A bőséges folyadékfogyasztás és a hólyag gyakori kiürítése szintén segíthet a gyógyulásban és megelőzheti a jövőbeli fertőzéseket.
2. Vesekövek (ureterikus kólika)
A vesekövek akkor alakulnak ki, amikor a vizeletben található ásványi anyagok és sók kristályosodnak a dehidratáció vagy a kalcium-, oxalát- vagy húgysav-többlet okozta egyensúlyhiány miatt.
A tünetek gyakran magukban foglalják a hát vagy az oldal súlyos fájdalmát, az alsó hasra vagy az ágyékra sugárzó fájdalmat, vért a vizeletben, hányingert és gyakori vizeletürítést.
A diagnózist általában képalkotó vizsgálatokkal, például CT-vel vagy ultrahanggal, valamint vér- és vizeletvizsgálatokkal állapítják meg, hogy azonosítsák a kőképző anyagokat.
A kezelés a kő méretétől és típusától függ. A kis kövek hidratációval és fájdalomcsillapítással természetesen távozhatnak, míg a nagyobb köveknél orvosi beavatkozásra lehet szükség, például lökéshullám-litotripsziára vagy műtéti eltávolításra.
A megelőző intézkedések közé tartozik a sok víz fogyasztása, az étrend módosítása, és esetenként gyógyszerek szedése a kőképző vegyi anyagok csökkentése érdekében.
Bár a medencei fájdalom és a hasi fájdalom néha kisebb problémáknak, például emésztési zavaroknak vagy menstruációs görcsöknek tudható be, orvoshoz kell fordulni, ha a fájdalom súlyos, hirtelen jelentkezik, tartós, vagy olyan riasztó tünetek kísérik, mint láz, hányás, rendellenes vérzés, ájulás vagy vizelési nehézség. Még az enyhe fájdalmat is, amely nem javul vagy folyamatosan visszatér, orvosnak kell megvizsgálnia.
Discussion about this post